Živimo u vreme, kada se preispituje ceo jedan period istorijskog razvoja, period socijalizma. Preispitivanje i prevrednovanje pojedinih dogaðaja, znaèajnih prekretnica, pa i uloge pojedinih subjekata, poèev od pojedinaca, pa do same Partije i pojedinih pokreta nije samo naša specifiènost. Ovakvi procesi se odvijaju u svim istoènoevropskim zemljama, u kojima je talas demokratizacije doveo do promene režima. Logièno je, da produbljivanje i dezideologizacija istorijskih saznanja obuhvata i period drugog svetskog rata, pa i predratni period.

1. Svedoci smo èinjenice, da se i u našoj zemlji ponovo raspravljaju pitanja, kao što je problem žrtava ratnog razaranja. Nikako se ne možemo složiti sa tendencijom, da se istorija koristi u dnevnopolitièke svrhe. Dezideologizacija istorijskih istraživanja je meðutim takva društvena vrednost, koja je iznad dnevnopolitièkih nadmudrivanja.

Veæe Demokratske zajednice vojvoðanskih Maðara - polazeæi od ovih opštih procesa demokratizacije, kao i od realne potrebe, da Maðari u Vojvodini kao kolektivitet saznaju punu istinu o sebi - smatra, da je došlo vreme, da se nauèno utvrdi celina zbivanja u Vojvodini za vreme okupacije i u danima neposredno posle osloboðenja. Radi se o žrtvama ratnih razaranja u redovima Srba, Jevreja i Cigana u zloglasnoj raciji, o èemu postoji dosta pouzdana istorijska ocena, kao i o žrtvama iz redova Maðara i Nemaca u danima posle osloboðenja. Žrtve su pale, a da nije voðen sudski postupak, u kojem bi mogla da se utvrdi njihova krivica.

Narodno seæanje beleži kako èinjenicu, da je takvih žrtava bilo, tako i to, da u jednom broju sluèajeva nije voðen sudski postupak. Saznanje o èinjenicama, koje po meðunarodno važeæim kriterijumima isto mogu podvesti pod pojam genocida, kao i okolnost, da vinovnici ovih dela nisu identifikovani, negativno utièe i pritiska svest dosta velikog broja ljudi. Kompleks krivice se u svakodnevnim razgovorima još pojaèava, kada se sa druge strane èuje prebacivanje zbog palih žrtava iz redova Srba i Jevreja u Vojvodini.

Smatramo, da nije dobro, da se o ovoj temi razgovara na neobjektivan naèin bez neophodne ocene struènjaka, pre svega istorièara i pravnika. Stoga se obraæamo Vama, kao predsednicima Srpske i Vojvoðanske akademije nauka i umetnosti, koje su kompetentne da iniciraju odgovarajuæa istraživanja, da to uèinite i sada. SANU i VANU bez sumnje imaju takav struèni i politièki autoritet, koji æe im omoguæiti, da se ova istraživanja u okviru jednog nauènog projekta što pre izvedu i da se rezultati objave.

Objavljivanje istorijske istine, koju bi trebalo da utvrde nauènici, moglo bi da bude dobar osnov za odavanje pošte svim žrtvama, kao što se to radi ovih dana u Poljskoj. Ovaj civilizacijski èin bi doprineo istinskom jaèanju oseæanja zajedništva i solidarnosti izmeðu naroda i nacionalnih manjina, koji žive u Vojvodini. Baza za približavanje ne bi bila više ideologija, koja je promenljiva, nego istorijska istina, koja je jedino ispravno ishodište i za samu dnevnu politiku.

2. U skladu sa veæ navedenim procesima demokratizacije smatramo, da postoji još jedna oblast, koja je bila neistražena u celom periodu od osloboðenja do danas. To je društveno-ekonomski položaj nacionalnih manjina uopšte, a Maðara u Vojvodini posebno. Smatramo, da bi jedno temeljno nauèno istraživanje u ovoj oblasti donelo rezultate, koji bi u današnjem vremenu mogli objektivno da se koriste kako u cilju otklanjanja nepoverenja, što stvara nedostatak relevantnih nauènih ocena, tako i u cilju izgraðivanja politike daljeg razvoja Vojvodine i Republike kao celine, a u okviru njih i zadovoljavanju društveno opravdanih potreba Maðara u Vojvodini.

Olyan idõben élünk, amelyben a történelmi fejlõdés egész szocialista idõszaka az újraértékelés tárgyát képezi. Az egyes események, jelentõs fordulópontok és tényezõk, az egyének, a párt és a különbözõ mozgalmak szerepének felülvizsgálása nemcsak a mi sajátosságunk. Ilyen folyamatok játszódnak le minden keleteurópai országban, amelyben a demokratizálódás hulláma rendszerváltást eredményezett. A történelmi ismeretek elmélyítése és az ideológiától való mentesítése felöleli a második világháború, sõt a háború elõtti idõszakot is.

A demokratizálódás ezen általános folyamataiból és abból a reális szükségletbõl kiindulva, hogy a vajdasági magyarság mint kollektivitás megtudja önmagáról a teljes igazságot, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tanácsa úgy véli, elérkezett az idõ, hogy tudományos módszerekkel vizsgálják ki a megszállás alatt és közvetlenül a felszabadulás után történt vajdasági eseményeket. A hírhedt razzia szerb, zsidó és cigány áldozatairól van szó, akikkel kapcsolatban eléggé megbízható történelmi értékelés létezik, akárcsak azokról a magyar és német áldozatokról, akik közvetlenül a háború után estek áldozatul, bírósági eljárás lebonyolítása nélkül.

A népi emlékezésben megmaradt az a tény, hogy ilyen áldozatok voltak, és az is, hogy az esetek egy részében nem folytattak bírósági eljárást. Az olyan eseményekkel kapcsolatos értesülések, amelyek a nemzetközileg érvényes mércék alapján genocidiumnak tekinthetõk, és az a körülmény, hogy ezen tettek elkövetõit nem azonosították, nyomasztóan hat elég sok ember tudatára. A bûntudat komplexusát fokozzák azok a mindennapi beszélgetések, amelyekben a másik fél szemrehányást tesz az áldozatul esett szerbek és zsidók miatt.

Úgy véljük, nem jó, ha errõl a témáról tárgyilagosság nélkül beszélnek, a szakemberek, mindenekelõtt a történészek és a jogászok elengedhetetlen értékelése hiányában. Ezért fordulunk Önökhöz, hogy a Szerb, illetve a Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémia, amely kompetens a megfelelõ kutatások kezdeményezésére, tegye meg ezt ebben az esetben is. A SZTMA és a VTMA olyan kétségtelen szakmai és politikai tekintéllyel rendelkezik, amely lehetõvé teszi, hogy ezeket a kutatásokat egy tudományos projektum keretében mielõbb elvégezzék és eredményeit közzétegyék.

A tudósok által megállapított történelmi igazság nyilvánosságra hozatala alapot nyújtana az áldozatok iránti kegyelet lerovásához, ahogy azt ezekben a napokban Lengyelországban teszik. E civilizációs cselekedet hozzájárulna a Vajdaságban élõ nemzetek és nemzeti kisebbségek közötti szolidaritás és közösségtudat valódi erõsítéséhez, mégpedig nem a változékony ideológia, hanem a történelmi igazság alapján, amely a történelmi értékelések és a napi politika egyedüli helyes kiindulópontja.

2. A demokratizálódás említett folyamataival összhangban úgy véljük, van még egy olyan terület, amelyet a felszabadulástól máig nem kutattak ki. Ez a kisebbségek társadalmi-gazdasági helyzete általában, különösen pedig a vajdasági magyaroké. Szerintünk egy alapos tudományos kutatás ezen a területen olyan eredményekkel járna, amelyeket a mai idõkben objektíven fel lehetne használni egyrészt annak a bizalmatlanságnak a felszámolására, amelyet a releváns tudományos értékelések hiánya okoz, másrészt pedig Vajdaság és az egész köztársaság fejlesztési politikájának kiépítésére, ennek keretében pedig a vajdasági magyarok társadalmilag indokolt szükségleteinek kielégítésére is.